-Amier c'est voler le temps....-s Kagome megfogta Inuyasha kezét,majd közlebb húzódott hozzá-Amier...c'est rester vivant..Et bruler au coeur d'un volcan...Amier...c'est  ce qu'il y a de plus grand.....majd  a fiú szorosan magához ölelte...s hangjuk összefonódott s mint egy hatalmas kristály úgy ragyogták be a termet...

-Amier..c'est plus fort que tout...douner le meilleur de nous...

-Anya ez ...ez Inuyasha...-kiálltott fel örömében Souta.

-De aranyosak!-nevetett Higurashi asszony...-drágám...illetve...Taiki...szóval...

-Igen...-mosolyodott el Higurashi úr.

-Ugye bekapcsoltad a kamerát...

-Persze már az elejétől veszem...

Eközben a színfalak mögött az eredeti Rómeó számolhatott egy aranyos kis kivégzésre..

-Hogy lehet ez ...YUUICHI...?-kiáltotta Eri az infarktus határán.

-Igen...szóval hát ő kért meg de...nagyon szép pár nem...szerintem a közönség észre sem vette...

-Micsoda...!!!???

-Egyébként szerintem neki sokkal jobb hangja van mint nekem...

De Yuuichi nem mondott hülyeséget Inuyashának tényleg nagyon jó hangja volt...

-Amier...et sentir son coeur...Amier pour avoir...moins peur-s hangjuk egyre csak szárnyalt..senki nem állíthatta meg őket ilyen boldogok talán még életükben nem voltak..Mikor a kórus megszólalt Inuyasha mélyen Kagome szemébe nézet...

-Kagome...én..én...SZERETLEK!Soha nem akarlak elveszíteni!-s megcsókolta.

A fiatal lány tekintete szinte ragyogott a boldogságtól...arcán csillogó örömkönnyek futottak végig...a zene pedig még a közönséget is megborzongatta...s egyben ez a gyönyörű szerelmi vallomás a lelkükig meghatotta őket...

-Én is szeretlek...nagyon...nagyon...nagyon...-mondta Kagome kacagva...-nagyon szeretlek..-s hozzábújt a fiúhoz...

S Inuyasha nevetett talán életében először igazán és szívből nevetett...

-Köszönöm Kagome...köszönöm hogy boldoggá tettél...s arca ragyogott a boldogságtól...s szemében ismét az a tűz égett mint akkor mint amikor először megcsókolta...csak Kagome azt nem tudta hogy Inuyasha is ugyanezt a lángot kereste végig az ő tekintében...s most úgy tűnt mind a ketten megtalálták...

Majd a hanyou megfogta a lány kezét s szelíden vezette az oltár felé....hogy legalább egy pár dolog maradjon meg az eredeti forgatókönyv szerinti történéssorból.:)

A jelenet végén igaz csak jelképesen  de összeadták őket...olyan volt ez mint ha egy fogadalmat kötöttek volna a sorsnak....egymásnak és mindenkinek..hogy ők igenis szeretik egymást...s hogy együtt lesznek örökkön-örökké...

S mikor a függöny legördült az első felvonás végén vagyis az esküvő után, a szerelmesek még mindig egymás karjaiban voltak...nem akartak elválni egymástól...

-Inuyasha ez...ez életem legboldogabb napja...-s a lány szorosan hozzábújt a fiú mellkasához...

-Úgy érzem nekem is...végre kimondtam amit érzek...s ha kell elmondom mindenkinek azt hogy szeretlek...

Még sokáig csak ölelték egymást míg nem Inuyasha megszólalt:

-Figyelj Kagome!Szerinted egy egytől tízes listán mennyire nézek ki idiótán?-...nevetett a fiú...

-Mért néznél ki idiótán...szerintem nagyon jól áll ez a szerelés...olyan komollyá tesz...úgy nézel ki mint középkori hősszerelmes...

-Talán mert az vagyok...-mondta mosolyogva a fiú majd ismét megcsókolta a lányt...

A pillanat varázsát a közeledő Eri és Yuuichi törte meg...

-Fantasztikus volt!-mondta már messziről az eredeti Rómeó.

-Mi az hogy fantasztikus...borzasztó volt miért másítottátok  meg a dolgokat?Egyáltalán hogy képzeled hogy csak úgy betörsz ide és elzavarod Yuuichit...biztos megfenyegetted!

-Nem,mint férfi a férfival típusú párbeszédben megvitattuk hogy mi legyen...elképesztő a hangod,öcsém ez király volt...tudod mit folytasd te...szerintem tudod a szöveget.Nos?-kérdezte Yuuichi a még mindig a megilletődött Inuyashától.

-Mi...!!!!???-adott hangot felháborodásának Eri.

-Nincs semmi...nos Inuyasha...Inuyasha ugye?-sürgette a dolgokat a fiú,mire az említett egyre érdekesebb arckifejezést vágott.-Figyelj csak..innestől kezdve lesz egy két intim jelenet...

Erre a fiú természetesen azonnal igent mondott....hát hirtelen fellobbant benne az az állandóan letagadott féltékenység...A további jelenetekben tehát Inuyasha lett Rómeó...

-Meg kell hagyni van valami különös ebben a fiúban-mondta végül az előadás közben Eri.-most valahogy az egész olyan más... a darab...ez az érzés...szinte el is hiszem...

-Igazad van-kapcsolódot be a függöny mögötti beszélgetésbe Yuka.-s ami más benne az az hogy igazi élő érzelmekre épül...s ez már nem színjátszás...most Kagoménak nem kell erőltetnie a mosolyt ha meglátja...a szerelmet a hangjában...a könnyeket mikor azt adják elő hogy meghalt ...most csupán ennyi változott...a szerelem...

-Olyan aranyosak..-mondta Ayumi aki már szinte olvadozott...hát igen a nászéjszakai jelenetet volt porondon éppen...ami a szerelmeseknek pírt és kimondhatatlan örömöt hozott az arcukra...

Az egész előadás fantasztikusra sikerült,a közönség vastapssal köszönte meg az előadást...Inuyasha és Kagome pedig a tapsot nyilvános csókkal...

Kagome boldogságát már nem lehetett tetőzni...szerelme ott állt s mellette átkarolta derekát...integettek és mosolyogtak a nézőtér felé...hiába vakítottak a reflektorok...hiába a múlt szenvedései...Inuyasha most ott volt mellette...tapsvihar közepette újra és újra megcsókolta...s a legnagyobb boldogsága az volt hogy a hanyou nevetett ismét szívből nevetett...rádőlt a fiú vállára és csilingelő hangon kacagott...majd élvezte a pillanat minden mozzanatát...tudta hogy Inuyasha vallomása nem volt színjátszás,tudta hogy szívből szólt...s ráébredt hogy a fiú végre képes volt dönteni...őt választotta és nem Kikyout...s ez végtelenül boldoggá tette...

   Az előadás végeztével kimentek egy közeli parkba majd leültek egy padra.Egy kiszáradt téltől megedzett fa alá...a hó csendesen szállingózott,minden csendes és nyugodt volt...Inuyasha ráterítette kimonóját a vacogó Kagoméra..majd magához ölelte...

-Sajnálom....mondta a fiú halkan.

-Mit?-kérdezte kíváncsian a lány,nem értette mi miatt kér bocsánatot a fiú.

-Hát azért mert ostobán viselkedtem...és mert megzavartam az előadást...

-Dehogy zavartad...látod a végére még Eri is megenyhült...egyébként tényleg gyönyörű hangod van.-mondta nyugtatgató szándékkal a Kagome,majd fejét annak vállára hajtotta.

-Szeretlek.-suttogta Inuyasha...majd nekidőlt a lánynak...s mosolyogva nézték a felhők közül kikandikáló holdat.S Inuyasha sebzett szíve melyet Kagoménak sikerült meggyógyítania hazatalált s meglelte igazi otthonát....

-Én is szeretlek téged...mindenkinél jobban....-válaszolta meghatottan Kagome.-Nézd!-s a lány egy éppen kinyílófélben lévő cseresznyefarügyre mutatott...a hóesés elállt...s ők boldogan vették tudomásul hogy itt a tavasz..

Bár odakint még tombolt a hideg,az ő szívükben forróság dúlt...s míg idekint a tavasz csak néhány aprócska jelet adott érkezésének...lelkükben és a szívük mélyén már egy új kikelet nyitogatta szirmait...az új közös jövőjük kikelete...mely mindkettőjüknek egy újabb s boldogabb kezdetet jelentett...

                                                The End