-Kagome...-s a férfi boldogan felugrott az asztaltól,majd megölelte a megszeppent lányt.

S ekkor Kagome is átkarolta őt.

-Apa...-s szemei megteltek könnyel-Apa...-ismételte majd elmosolyodott...

Inuyasha és Kagome édesanyja csak nézték a megható jelenetet...de a fiatal hölgynek szinte fel se tűnt ez az egész..közömbös arccal bámult a semmibe,majd lassan elkezdett kutatni a táskájába egy telefon után ami éppen akkor csörrent meg ,s mely egy bizonyos hanyoura  majdnem szívrohamot hozott.

-Kagome..ő a feleségem Nicola...-kezdte beszámolóját Higurashi úr miközben még mindig a szemeit törölgette,bár Kagome arca szinte megfagyott a hallottaktól,s a könnyek is eltűntek a szeméből.

-De hívj nyugodtan csak Nikynek-modta negédes mosollyal az arcán,majd  két előkelő típusú csókot adott a még mindig megszeppent lánynak,majd visszaült a párnájára és folytatta telefonbeszélgetését...melyet Inuyasha úgy vélt ,hogy közelebbről is meg kell hallgatni és nézni...így elég érdekes módon kezdte el szaglászni és nézni a nőt minden oldalról megfigyelte s a fintorból az arcán érezhető volt hogy nem tűnt neki túl rokonszenvesnek.De Kagome mérges tekintete jobb belátásra bírta így inkább felhagyott ezzel a fura viselkedéssel.

-Na tehát ő feleségem...-kezdet bele még egyszer a férfi...-Amerikában ismertem meg amikor a társaság egy San Fransisco-i üzembe helyezett át mint igazgatót....ő volt a titkárnőm...

A beszélgetés még sokáig elhúzódott...de Kagome nem figyelt, gondolatai csak ezen a furcsa nőn jártak...nem tudta elhinni hogy az apja beleszeretett...egész végig fecsegett,ecsetelte milyen Amerika,mennyivel másabb Japán...mekkora a házuk...mennyi pénze van az apjának.

A lány nem értette hogy ha Nikola gazdag miért dolgozott titkárnőként,s ennek a kételynek hangot is adott melyre az volt a cseppet sem kielégítő válasz hogy mert unta az otthonülést és csinálni akart valamit...

E fantasztikus dolog után Kagome úgy gondolta hogy neki ebből elég és inkább felmegy a szobájába..elnézést kért s elindult felfelé a lépcsőn..ahogy Inuyasha ezt meglátta ő is ugyanígy tett...valószínűleg már ő is unta Niky ostoba és üres fecsegését..mely azóta áttért arra hogy milyen rossz itt a közlekedés hogy itt mindenki olyan konzervatív a fiatalokkal...s ennél a mondatnál még elkapta Kagomét:

-Kagome...nem akarnál e velem eljönni holnap vásárolni-mondta vigyorogva...s nem enyhén törve a nyelvet.

-De van kedvem csak ne maradjunk sokáig mert tanulnom kell,meg délután próbám is lesz...-kezdett bele a lány.

-Az nem gond egy nőnek időt kell szánnia a vásárlásra.-s rosszallóan nézett Kagoméra.. arra utalva ezzel hogy nem tetszik neki a ruhája.-Picit meg kéne változtatni a stílusodat....na majd én holnap...ez után el is tűnt a lány szikrázó szemei és esetleges kérdései elől.

-Valami baj van talán az öltözködésemmel...mi a gond stílusommal...?-tette a lány fel magának e költői kérdéseket.

-Nekem mindegy mit veszel fel...szerintem neked minden jól áll.-válaszolt gyorsan Inuyasha mielőtt Kagomét teljesen elöntené a méreg.-Szerintem a szép lányoknak minden jól áll.

-Ezzel most arra célzol hogy szépnek találsz?-kérdezte mosolyogva, s egy kicsit sem meglepetten.:)...szeméből addigra már eltűnt a harag s csak az öröm maradt.Mélyen a fiú szemébe nézett...s most Inuyasha nem tagadott mint általában,nem mondott semmit csak fürkészte a lány boldog tekintetét,majd sután elmosolyodott.

-Kagome...-szaladt oda Souta a lányhoz...Kagome!-majd a nyakába borult és elsírta magát.

-Mi a baj?-s átölelte öccsét,majd kérdően nézett Inuyashára.

Később Souta részletesen kifejtette ellenszenvét Nicola iránt...majd hüppögött egyet kettőt...megérdeklődte hogy ugye nem fog itt maradni örökre, ugye Apa nem is szereti igazán s ha szereti akkor attól még nem felejti el teljesen őket és ugye most már nem megy el ilyen hosszú időre....s a kisfiú kérdései egyre csak záporozták Kagomét aki a felére nem is tudott válaszolni.

-Kagome ugye nem ő lesz az új anyukánk...?-kérdezte rémülten Souta...

-Ne aggódj kicsim nem én nagyon szeretlek és soha nem foglak elhagyni.-nyugtatgatta fiát Higurashi asszony,aki eddig az ajtóból figyelte a történéseket.

-De akkor Apa nem szeret minket...hisz itthagyott minket.-kérdezte kíváncsian a Souta.

-Az más...-zárta le a beszélgetést az asszony-s most gyere hagyjuk magára Kagoméékat-majd lassan kivezette fiát a szobából.

A szerelmesek egyedül maradtak.

-Szegény Souta, sok ez neki egy napra.-mondta aggodalmas hangon a lány.

-És te hogy érzed magad...téged is eléggé megviselhetett ez az egész...-mondta Inuyasha s kérdő tekintettel nézett a lányra.

-Igazad van...-majd rádőlt a fiú vállára.(aki ettől elpirult de utána inkább csak magában elmosolyodott)-Annyira örülök hogy mellettem vagy.

Inuyasha ismét nem szólt semmit csak  gyengéden átölelte a lányt,Kagome hozzábújt majd suttogva megszólalt.

-Köszönöm....

-Már mondtam de ha ilyen kis ostoba vagy még egyszer elismétlem....mindig..nem is mindig...örökké melletted leszek Kagome soha de soha nem hagylak magadra...-majd még szorosabban megölelte a lányt.

-Inuyasha most már le kéne feküdnöm...-s lassan kibontakozott a fiú karjai közül.Majd lefeküdt az ágyába...s amint ezt megtette el is aludt.

-Ne aggódj Kagome én örökké veled leszek-ismételte magát a fiú-és vigyázom az álmod-majd gyengéden végigsimította a lány hófehér arcát s figyelte minden levegővételét...ahogy mellkasa fel se le járt...de végül kimerültsége nehéz teherként hullott szemére...lehajtotta fejét Kagome ágyára majd őt is elnyomta az álom...

 Másnap a hajnal első sugarai ébresztette fel a lányt...Inuyasha még mindig aludt...arca nyugodt volt mint akkor...ott fenn a Szent fán...csakhogy most mosolygott és édesen szuszogott....csak nézte a fiút szinte elveszett arcának szépségében...már legalább 10 perce nem csinált mást csak a szerelmével volt elfoglalva...legfőbb gondolatai közé tartozott az is ,hogy hogy a francba lehet ilyen kényelmetlen és kitekert pozícióban aludni.Lassan felkelt az ágyból és odaült a fiú mellé...majd letette a fejét a párnájára s így pont szembe helyezkedett Inuyashával.

Végigsimította a fiú fejét...arcát...majd száját ami éppen ettől az érintéstől mosolyra húzódott...s azt a kis aranyos gödröcske is feltűnt ami ilyenkor megjelenik  arcán...

Kagoménak eszébe jutott hogy milyen kevés alkalommal látta így a fiút... boldogan,mosolyogva,s nyugodtan...igazán szívből nevetni még talán soha  nem is hallotta...s ez a tény végtelenül elszomorította...de egyben felélesztette azt az eltökélt szándékát hogy ha törik ha szakad mosolyra csábítja a fiút...s boldoggá teszi...

Se ujjai ismét vándorlásba kezdtek  Inuyasha arcán...mire az lassan s álmosan felnyitotta ragyogó arany szemeit melyben megcsillant egy kíváncsi napsugár...s erre Kagome ijedten kapta el kezét majd gyorsan felállt a földről.

-Sajnálom hogy felébresztettelek....-mondta halkan.

Inuyasha lassan felkelt s megfogta a lány kezét...

Hosszasan nézték egymást majd a fiú elmosolyodott...s most az ő keze is vándorlásba kezdett végig a lány arcán..hátán...s meg sem állt a derekáig...

A romantikus pillanatot egy hívatlan vendég törte meg...Niky volt az arcán valami furcsa képmutatás ült...nem úgy a két fiatalén...a meglepettség,az ijedtség s az elmaradhatatlan vörös szín tükröződött vonásaikban...

-Kamaszok!!-mondta egy megjátszott sóhajjal a nő..-Gyere Kagome nekünk vásárolnunk kell...öltözz fel...tudud ...na gyerünk...-nógatta a dermedten álló lányt...

S akkor tekintete Inuyashára szegeződött...aki természetesen akkor kapcsolt hogy rajta nincs sapka s így most Niky előtt felfedte titkát...előző nap nem volt ilyen probléma Higurashi asszony a fejébe nyomott egyet mielőtt Kagome édesapja és drágalátos kis felesége megérkezett volna de most...most még korán volt s egyikük se gondolta volna hogy így rájuk törnek...

-Te pedig...-s szemével végigmérte a fiút aki akkor már természetesen Kagoméval együtt az ájulás határán volt...-Kifelé a szobából...-s észre sem vette a fiút vagyis inkább csak annak ódivatú ruhájával volt elfoglalva...s így a hanyou gyorsan felkapta jellegzetes kis baseball sapkáját s kisurrant a szobából...

Fél órával később már egy belváros felé zötyögő metrón ültek...illetve csak Nicola és Kagome mert Inuyasha össze-vissza mászkált nem értette hogy mi történik...a föld alatt mentek valami furcsa vas izében..

-Hihetetlen ez a kölyök!Nem tud nyugton ülni???A te barátod Kagome úgyhogy csinálj vele valamit...-mondta szemrehányóan Niky.

-Inuyasha kérlek ne csináld ezt velem...így leégetsz mások előtt..nézd mindenki minket bámul..

-Leégetlek..?-s a fiú szemei elkerekedtek valahogy nem értette ezt az egészet...

-Jaj semmi..-mosolyodott el a lány...-most úgy kellene csinálnom mintha idegesítenél mert Niky már a plafonon van az állandó mászkálásodtól...egyébként légyszi ne hagyd abba mert nekem meg ő az idegesítő..egész úton  teljesen értelmetlen dolgokról fecseg....-erre már a hanyou is elmosolyodott tetszett neki az ötlet hogy valakit felidegesíthet...

-Kagome...Inu..izé..Inyusa...ááá..gyertek már ide...-mondta kissé ideges hangon Nicola..mire az érintettek természetesen amilyen lassan csak tudtak odamentek...-Le kéne szállnunk nem??

-Nem..-mondta teljesen nyugodt hangon Kagome- még két megálló!...ami persze nem volt igaz s így legalább 1 km-rel többet gyalogoltak ami persze a két fiatalnak meg se kottyant de Niky egész úton nyafogott mert természetesen magassarkúba ment el....de a tréfa kimeneteléről beszélhetünk...nem tudni ki járt rosszabbul a séta vége felé már sántikáló Nicola vagy az üres fecsegést hallgató Inuyasháék.A vásárlás nem hozott túl nagy izgalmat...bár Niky lábfájása hirtelen elmúlt..és hát Kagomét se kellett igazán biztatni.

A fiatal lány rengeteg ruhát felpróbált fölsőket,szoknyákat...mindenféle szabású és formájú nadrágokat és kabátokat...az értékelőbizottság az önmagát Miss Americának kikiáltó Niky és a "shoppingolás" közepe felé már félálomban lévő Inuyasha volt...bár amint Kagome egy új ruhakölteményben jelent meg szemei azonnal felcsillantak.

Mire végeztek a lány teljes ruhatárát lecserélték...s Nicola szerint nagyon "cool" volt....s most a hanyou következett...amit ő hála istennek nem értett meg... mármint itt arra gondolok hogy a két nőszemély vagyis inkább csak Nicola hadjáratát öltözködése ellen.Ugyanis Inuyasha nem volt tök süket...csak hát volt egy két probléma azzal hogy Niky borzasztóan törte a nyelvet és ha végre valami értelmeset mondott akkor az vagy érdekesen elnagyolt angol kiejtéssel vagy fantasztikus és természetesen a hanyou számára érthetetlen angol szavakkal fűszerezve volt hallható...

Mire végeztek Inuyashának is legalább vagy két tucat ruhát vásároltak amit szerencsére nem Nicola választott hanem inkább Kagome...de a fiú nem volt kibékülve a ruhákkal főleg azzal hogy Miss America ragaszkodott hozzá hogy az egyiket azonnal vegye fel mert ő nem bírja elviselni azt az ódivatú kimonót....

Ezzel az úttal a fiatalok egy időre megszabadultak Niky barátkozási vágyától és csak magukkal kellett foglalkozniuk...

Amíg Kagome belevetett magát a tanulásba addig Inuyashának sikerült Souta lelki világát feljavítani egy bizonyos átlagos szintre s ezzel kimondhatatlan örömet szerzett a lánynak...és természetesen az egész családnak.A másik de annál érdekesebb dolog az volt hogy a hanyou szinte az egész Romeó és Júleát fejből tudta és legtöbbször sikerült is elpróbálni néhány jelenetet...bár ahogy Inuyasha egyre jobban megismerte a történetet egyre féltékenyebb lett...de azért okkal gondoljunk csak bele ez a történet a világ egyik legszebb és legismertebb szerelemes és romantikus története...