A felkészülés eközben gőzerővel folyt az iskolában is táncpróbák,énekgyakorlás és a színdarab,megbeszélték hogy a musicalből mindössze négy dalt adnak elő a Veronát a Les rois du  monde-t,a az Amier-t és a végén a Coupables-t...Inuyasha természetesen ahány próbán csak tudott ott volt,mindenben segítette a lányt,ha kellett még díszletet is épített...bármit megcsinált amit Kagome kért tőle kivéve egy dolgot...azt hogy a fiú énekeljen vele, vagy talán szólóban sehogy sem tudta elérni...

Már csak pár nap volt hátra a fesztiválig amikor is mint általában Inuyasha végzett Kagome házimunkáival bement a lány szobájába hogy próbáljanak...s ahogy szokták egy kis összeszólalkozásból hatalmas veszekedés lett...vagyis Inuyasha már megint bolhából elefántot csinálunk alapon hatalmas féltékenységi jelenetet rendezett...természetesen ismét visszatért arra a műcsókra és különböző intim érintésekre...mindenféléket vágtak egymás fejéhez...természetesen olyan dolgokat is amik már rég érvényüket vesztettek...például Kikyou esetleg Kouga...s egy bizonyos dolog említésénél...ami természetesen a hanyou szájából hangzott el s igazán át se gondolta...a veszekedés elérte csúcs és egyben végpontját...

-Tudod mit légy a felesége és szülj neki ilyen hisztizsákokat... őt talán nem kergeted majd idegbajba...elegem van abból hogy a  munkádat végzem miközben te nem csinálsz semmit...itt henyélsz s csak ezekkel a hülyeségekkel vagy elfoglalva...nem figyelsz az öcsédre és ha nem megyünk mihamarabb haza én se tudok szellemmé válni..és tudod hogy kellesz nekem az ékkövek felkutatásában...és...-kiabálta  de aztán hirtelen elhallgatott...és ennek a hallgatásnak oka volt Kagome felpofozta a fiút..ilyet még soha nem tett (eltekintve egy rémálomból való felébredés után de végül is az úgyszintén Inuyasha hibája volt..és végül is semmi szándékosság nem volt benne...)

De most csak álltak ott egymással szembe pont ugyanúgy mint pár héttel ezelőtt...ereikben megfagyott a vér..a szobában a csend ,mint hatalmas úr vette át a hatalmat...s a Nap már lebukott a távolban már épp csak egy kicsiny vonal látszott belőle mintha lángra lobbantotta volna a látóhatárt...s a világra sötétség ereszkedett csakúgy mint a szerelmesek szíveibe...

S most az eddigi alkalmakkal ellentétben Inuyasha is bűnösnek érezte magát hiszen ha a lány nem lett volna oly mérges rá egy egyszerű "Osuwari!" is megtette volna...de most tudta hogy olyat mondott amit nem kellett volna-érezte hogy ezzel nagyon a lány lelkébe tiport... s azt is nagyon jól tudta Kagome az utóbbi időben nagyon ingerlékeny....és nem volt nehéz vele akár csak egy kis ostobaságon is...de összekapni...

-Kifelé...mondta sírva a lány-Kifelé!!!!

S Inuyasha hiába kért bocsánatot hiába mondta hogy sajnálja  nem használt...lehúzott fülekkel kisétált a szobából...

-Egy darabig ha megkérhetlek ne gyere a közelembe...-mondta a halkan a lány...

-De Kagome...Sajnálom én nem úgy értettem...-védekezett hasztalanul a hanyou...

-KIFELÉ!!!-kiáltotta a már a zokogás határán lévő lány.

Ezek után Inuyasha nem tudott mást tenni csak elsétálni a szobából...

Kagome háttal állt az ajtónak majd miután a fiú kiment zokogva csúszott a földre...s mérgében dühösen verte azt...de a hanyou se volt túlságosan felvidulva a történtektől...ő is nekitámaszkodott az ajtónak ,majd leült a földre s az ajtó felé fordult...nem tudta hogy a másik oldalon a lány ugyanezt tette:

-Mért vagyok én ennyire bunkó...-gondolta magában-Sajnálom....suttogta s kezét az ajtóra helyezte s végigsimította azt...-Sajnálom...-ismételte már egy kicsit hangosabban.Ez a hangerő éppen elég volt ahhoz hogy Kagome meghallja két hüppögés között...majd kezével ő is megsimította az ajtót...érezték egymás közelségét csak ez egy dolog és a veszekedés állt közöttük...majd a lány visszavette a kezét, felállt a földről végigdőlt az ágyán s lassan sírdogálva elaludt, saját magát azzal biztatva hogy holnap lesz a főpróba és ki kell pihennie magát...

Inuyasha még sokáig ült az ajtóban de igazán ő sem tudta feldolgozni a dolgokat sokáig olyan jól megvoltak...közel volt egy bizonyos vallomáshoz...s egy csókhoz...de most....

Mire az óra éjfélt ütött ő már tudta hogy hogyan engesztelhetni ki a lányt...s hogyan vallhatná be a legszebben hogy mit érez iránta...már csak azon gondolkodott hol és mikor tegye ezt meg...

A főpróbán Kagome a lehető legrosszabb formáját nyújtotta.Elrontotta a legegyszerűbb koreográfiát is...minden musicalszámot hamisan adott elő...elfelejtette a rég betanult szövegeket...s barátnői már csak azzal tudták biztatni,hogy mindez csupán az idegesség miatt van...s holnap minden jobb lesz...s mikor a lány elpityeredett már tudták hogy valószínűleg a probléma okozója ismét Kagome barátja...de segíteni igazán nem tudtak hiszen a lány akárhogy kérlelték nem mondta el mi bántja...

A fellépés előtti éjszakai szerelmesek egyikének sem volt felhőtlen mindkettő aggódott a másnapi események miatt...s nem jött álom a szemükre...de a helyzetet tetőzte hogy a fesztivál reggelén minden a szokásosnál is rosszabbul indult..Kagome elaludt...nem találta a ruháit...úgy érezte az összes szöveget elfelejtette...se még mielőtt elindultak volna már szinte egy szép kis idegösszeomlás határán állt...

Higurashi úr szállította a kókadt lányt az iskolába ahol már minden a feje tetején volt.Mindenfelé sürgő forgó diákok mindenki segíteni akart mindenkinek s ebből nagy kavalkád lett...Kagome végignézet a színes forgatagon...majd elbúcsúzott édesapjától s lassú ólomléptekkel elindult befelé az öltöző felé...de eközben Inuyasha is megérkezett,s mint valami kis árnyék úgy vigyázta a lány minden lépését természetesen annak tudta nélkül.

-Kagome ugye jobban vagy már?-támadták le azonnal barátnői az éppen megérkező s még félálomban lévő lányt.

-Mi bajod volt tegnap?-kezdett el érdeklődni a Rómeót alakító Yuuichi.

-Nyugodjatok meg  nincs semmi probléma...-rázta le az érdeklődőket Kagome megjátszott nyugalommal...de sajnos igenis ideges volt nem csak az egész fellépés hanem Inuyasha miatt is ...aggódott érte...mindennél jobban érdekelte hogy viseli ezt az egészet...

 Egy órán belül lement Kagoméék első fellépése,a kórus kitűnően szerepelt...s a lány is egy kicsit jobb kedvre derült...hiszen már a szülei is ott álltak a közönség között... de ennek ellenére hiába aratott a délutáni Shinig star is fantasztikus és elsöprő sikert...a lány mégis szomorú volt a délelőtti csöppnyi boldogságát beárnyékolta egyetlen ember hiánya egyetlen emberé akinek igazán szólt a dala, akiért táncolt...s akinek a legjobban elő szerette volna adni az esti színdarabot...ez az ember (pontosabban félszellem) Inuyasha volt...azt természetesen Kagome nem tudhatta hogy a hanyou minden mozzanatát látta...minden nehéz pillanatában ha csak lélekben is de ott volt s együtt szenvedett vele...

-Kérjük a nézőket foglalják el helyüket!Az előadás 10 perc múlva kezdődik!-harsogta egy fiatal nő hangja a hangosbemondón keresztül.

 ...s a közönség  az utasításnak megfelelően elkezdett beszállingózni....s a nézőteret lassan elöntötték az emberek...

-Nézd Kagome ott vannak Anyukádék!-mondta Yuka, majd tovább kémlelte a sorokat hátha megpillant egy ismerős alakot.

-Aha...-mondta egy erőltetett mosollyal az arcán a lány...már a szülei sem tudták felvidítani...már az sem hogy az édesapja is ott ült...már az sem hogy mindenki az egekig magasztalta tehetségét...hiszen hiányzott valaki a közönség közül aki után ő hiába kutatott az arcok százai között...

-Inuyasha...-sóhajtott...s szíve megtelt keserűséggel...mennyit bolondoztak a próbák között...mennyit nevettek együtt a hibákon...s mennyire szerette volna előadni ezt neki...

-Kagome kezdünk!-rántotta meg karját Eri-Gyere te kis Júlia...!-mosolygott s a darab nemsokára elkezdődött a Capuletek és Montaguk harcával...majd az események egyre csak peregtek...azonban egyszer csak...

-Hol van Yuuichi?-kérdezte ijedten a Benvoliot alakító fiú-Mindjárt ő következik...illetve mi a közös számunkkal...Les rois du monde...

-Nem tudom!-válaszolta ijedten a rendező vagyis Eri-Csak Kagome meg ne tudja még idegesebb lesz mint amilyen most...még úgy is csak az elején vagyunk a báli előkészületeknek a Capulet házban...

S mint ahogy a rendező említette Kagome épp kint állt a színpadon egy csodaszép vörös ruhában...hajában a kontyának összefogására pici rózsás csatok szolgáltak...s hál istennek még tényleg csak az elején tartottak...

-Bocsánat a késésért..de volt egy kis megbeszélnivalóm egy bizonyos fiatalemberrel...-szaladt oda Yuuichi a két ingerült emberhez...-(ennek természetesen veszekedés lett a vége de csak pont akkora hangerőn ,hogy a közönség ne de a fiú hallja a fenyítést)....

A darab tehát sikeresen folytatódhatott tovább...minden simán ment Kagoménak aggodalma ellenére nem ment el a hangja,nem felejtette el szöveget...de egy valaki után szeme még mindig kutatott...még mindig várta hogy megjelenik...

S végül eljött az esküvői jelenet...amit természetesen Eri szinte teljesen átírt "Júliának" egy kis szökőkútnál kellett várnia "Rómeót" és onnan indultak el együtt a templomba ami majd díszletátalakítással meg is jelenik egy két perc alatt...

Tehát Kagome így is tett szépen leült a neki kijelölt helyre s hófehér ujjaival gyengéden felzavarta a csillogó víztükröt...ebben a jelenetben krémszínű ruhát viselt fénylő ezüst hímzéssel...s hosszú derekáig érő ébenfekete haját rengeteg piciny és ragyogó kő ékesítette...úgy nézett ki mint egy valódi hercegnő..de szemében a szomorúság tükröződött  már majdnem a darab felénél jártak de Inuyasha még mindig nem volt sehol...újjával bágyadtan játszadozott a vízzal...s keserűen tekintettel bámulta annak lágyan fodrozódó tükrét...a zene elindult tudta hogy végig kell csinálnia...utána találkozhat a hanyouval és megbeszéli vele, minél jobban odakoncentrál az előadásra annál gyorsabban eltelik és annál hamarabb találkozhat Inuyashával...

De a dallam hiába indult el semmi sem történt...Rómeó nem kezdett el énekelni....Kagome hiába várta...

-Mi a francot csinál ez a Yuuichi elrontja a darabot...-kiabálta Eri...-Ken indítsd el újra az Amier-t hátha ha rájön hogy énekelnie kéne!Ha ennek az előadásnak vége úgy érzem neki is...

S ahogy a cseppet sem ideges rendezőnő parancsolta a szám újra elindult...

Kagome még mindig a szökőkút peremén üllt...már ő is egy kicsit mérges volt...haladni akart s elmenni szerelméhez...

-Amier,c'est ce qu'il y a de plus beau-szólalt meg váratlanul "Rómeó"...de nem az a hang amit a próbákon megismert és nem az a fiú aki eddig szerepelt...

-Biztos evett valamit....Eri megmondta hogy ne együnk semmit az előadás alatt,hiszen megváltozik a hangunk-kapta fel a fejét hirtelen-...meg fogja ölni...-gondolta Kagome-de ez a hang olyan más...olyan kedves...annyira szép.....

-Amier c'est monter si haut...s a fiú tovább folytatta s a dallam egyre kellemesebbé vált... a lányt mintha elvarázsolták volna...lassan megfordult s szembe találta magát "Rómeóval"...az ő Rómeójával...Inuyasha volt az...kék bársonyruhában egy korabeli fekete fehér tollaskalapban , Kagome nem hitt a szemének...azt hitte elájult vagy hogy reggel óta még mindig csak álmodik...vagy beleesett a szökőkútba s ezt az oxigén hiány okozza...az egész olyan volt mint egy igazi tündérmese...

De nem a hanyou egyre közelebb jött halkan lesétált a lépcsőn...s közben tovább énekelt...s mindezt Kagoménak...mindketten tudták mit jelent a szöveg...hiszen a lány lefordította...s mindketten érezték azt a furcsa tüzet ami fellobban a szívükben...

-Et toucher les ailes des oiseaux...Amier...c'est ce qu'il y a de plus beau...s a fiú kinyújtotta kezét s Kagome megbabonázva közeledett felé...majd ő is elkezdett énekelni de olyan gyönyörűen mint még soha hisz ezt most nagyon is komolyan gondolta...mindkettejük dala a szívükből szólt..